A kézművesség, a természet és a hagyományok évtizedek óta formálják a Dictador márka egyedi karakterét. Kulturális örökségüket támogatják azzal, hogy minden projektjükkel elmélyülnek a történelemben, formálják az ízlést és feszegetik a határokat. Ugyanígy álltak a Totem projekthez is, amely a művészi kifejezésmód sokszínűségét, de egyben a művészet hagyományos megközelítéseit is támogatja. Ezúttal visszatérnek gyökereikhez és a kolumbiai dzsungelbe. Pontosan itt - a Putumayo régióban - a népművészek évezredek óta díszítik a tárgyakat a "mopa-mopa" bokrok gyantájával. Kreativitásukhoz a festővásznat a Dictador palackok képezték, amelyeket „sherry, „bourbon és „portói hordókban érlelt, 1982-1988 közötti 34-40 éves rumokkal töltöttek meg. A limitált kiadású "Totem Mopa-Mopa" 15 egyedi dizájnt tartalmaz 30 vagy 12 palackból álló készletekben minden dizájnban. A dél-kolumbiai San Juan de Pasto helyi művészei készítették olyan technikával, amely 2008-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Az az út, amelyet egy igazi művésznek be kell járnia, hogy művészetét felkínálhassa a világnak, általában hosszú és rögös szokott lenni. A dél-kolumbiai Nariño régióból származó művészek esetében ennek az igazságnak kettős jelentése van. Már évezredek óta díszítik a tárgyakat a "Barniz de Pasto" (Pasto lakk) - Putumayo és Narino néven ismert kézműves technikával. A kulcsfontosságú összetevő az említett gyanta, amelyet az andoki erdőkben és a Putumayo "selvában" növő "mopa-mopa" bokor magjából nyernek. Ahhoz, hogy ezt megszerezzék és jellegzetes virág- és állatdíszeket alkossanak belőle, időre, türelemre és precíz kézműves technikák alkalmazására van szükségük. Ez a mesterség az ősök tudását fejezi ki a természetről és univerzumról, amely a Pasto városában meglévő kézműves mesterséget és hagyományt képviseli. A "mopa-mopa" magvak gyűjtése évente csak 6 hónapon keresztül történik - május és november között. Ez idő alatt a betakarító munkások a dzsungelben élnek ideiglenes táborokban, úgynevezett "Cambuche"-ban. Minden reggel átkelnek egy nehézkes hegyi úton, és szorgalmasan gyűjtik a magokat. Összesen körülbelül 6 - 9 kilogrammot sikerül összeszedniük. Miután legyőzik a Mocoa és Pasto közötti veszélyes távolságot, amit a "halál trambulinjaként" ismernek, eladják, amit összegyűjtöttek, a város különböző mestereinek. A szárított "mopa-mopa" leveleket összezúzzák, főzik és megőrlik, hogy viszkózus gyanta jöjjön létre. Az így feldolgozott alapanyagot az ujjaikkal gyúrják, botokkal ütögetik, és természetes festékekkel befestik. A következő szakaszhoz két mesterre van szükség, akik az anyagot egy egyenes felületre kihúzzák. Ezt követően a művészek kivágják az elkészített anyagból a kívánt mintákat, és mindennapi használati tárgyakat húznak be velük – többnyire fából készülteket, amit a helyi asztalosok szállítanak. A "Pasto lakkozás" egy olyan technika, amely a különböző iparágakból, kultúrákból és ősi örökségből származó kézművesek rendkívüli összefogását szimbolizálja. A termékek a részletekre való odafigyeléssel, a természet és a kézimunka tiszteletével készülnek – ez egy olyan művészet, amely nincs kitéve a modern technikának, divatnak és a tömegkultúrának.

Galéria